„Zwack így tovább!” 200 éve született Zwack József a Zwack J. és Társai likőr különlegességek gyárának alapítója Éppen kétszáz éve 1821. április 1-én született meg az Osztrák Birodalom Cseh Királyságában a mai Batelov településen Zwak Wolf, azaz Zwack József császári és királyi udvari szállító, kereskedő, gyáros a hazai likőripar, likőrgyártás kiemelkedő alakja. A Zwack Unicum cég megalapítója. A ma majd 2000 fős lélekszámot számláló kis település a dél-csehországi Jihlavai járásban helyezkedik el, ahol a középkor óta laktak zsidók. A zsidókra vonatkozó első írásos emlékek 1426-ból valók. A zsidó közösség a 18. század végétől aktívan működik a településen. Az 1790-es nagy tűz utáni újonnan épített zsidó negyed ma is jól megőrzött egységet képez kis terével és több keskeny utcájával. A település ma is álló zsinagógáját 1794-ben építették a régi imaház helyére. Zsidó temetőjébe a 17. század végétől temetkeztek, ahol ma is mintegy 300 sírkő megtalálható. A legrégebbi sírkő 1715-ből származik. A régi temető Csehország kulturális örökségi emlékeként védett. A Zwack család ősei is itt nyugszanak. A családfát az alapító nagyszüleiig lehet visszavezetni, akik itt a településen éltek. A nagyszülők Zwak Adam (1744 körül – 1817. október 20.) és neje Rozália (1752 – 1839) voltak. Unokájuk Zwak Wolf (זְאֵב זוואק), azaz a dinasztiaalapító későbbi Zwack József, Zwak Caspar azaz Gáspár (1779 – 1862. április 17.) és Löwy Leonore avagy Eleonóra (1792 – 1857. február 14.) harmadik fiúgyermekeként született ezen a kis csehországi településen népes családban. Abban az időszakban, amikor az Osztrák Birodalom ipara éppen kezdett kibontakozni. A családfa szerint összesen 12, azaz 7 fiú és 5 lánytestvére testvére volt Wolfnak. A visszaemlékezések szerint „már 19 éves korában foglalkozott a szeszipari szakmával s bizonyos előrelátással már akkor is görebei (?) mellett dolgozott s azt az elvet kezdte érvényesíteni, hogy az italokat ne esszenciákból, hanem az italnak nevet adó anyagokból kell készíteni; végül is ez az alapelv szerezte meg számára 75 éves munkásság után azt a hírnevet, a melyet maga után hagyott.” A magyarországi szesz- és likőripar kialakulása is Zwack József ifjúsága idejére tehető. A Csehországból hazánkba vándorló iparos-kereskedő (család), a hazánkban rejlő üzleti és gazdasági lehetőséget látva 1840-ben megalapította üzletét Pest város központjában a Marokkói-udvarban. (A Csehországból történő bevándorlás több más később ismerté vált kereskedőcsalád esetében is jellemző volt. A betelepülés köszönhető volt az 1840. évi törvényi változásoknak is: ez megengedte a zsidóknak a szabad vándorlást, a szabad kereskedelmet, mesterség és gyáripar létrehozását.) Ez az épület a mai Erzsébet tér helyén állt. A Marokkói-ház a legkiválóbb helyen volt üzleti szempontból. A pesti Duna-part, a kereskedelmi útvonalak, bevásárló utcák (az egykori Rak-piac, Váci utca, Király utca) közelesége áruszállítás szempontjából is megfelelőnek tűnt. Ráadásul a Marokkói-házban igen sok nagykereskedő, többek között az 1804-ben alapított Hoffmann József gyarmatáru-kereskedő cég is működött. Zwack József a források szerint nem egyedül érkezett Pestre követték őt fiútestvérei, akik szintén pálinkafőzéssel, vagy szeszkereskedelemmel foglalkoztak. (Zwack Max azaz Miksa a későbbi cégtársa, Zwack Mór, Zwack Dávid is Pesten telepedett le.) A szesz és likőrgyártó vállalkozások kezdetben a királyi haszonbérletekből az úgynevezett regálékből fejlődtek ki. Az 1830-as, 1840-es évek iparpártoló mozgalmai és politikai előrelépései, a kereskedelmi és ipari törvények megjelenése szintén segítette a hazai szeszipar előmozdulását, fejlődését és tulajdonképpen kialakulását. A zsidóság a középkortól kezdve kiszorított szerepben élt Európában, mindemellett kereskedői tevékenységet folytathattak, s jogi helyzetükből következően a pénzügyek és kereskedelem mellett árendás azaz haszonbérleti ügyletekkel is foglalkozhattak. Ilyen a zsidóság által is gyakorolt foglalkozás volt a kocsmáltatási jog illetve a pálinka vagy az égetett szesz főzési jogok bérlése, mind földesúri, mind akár mezővárosi vagy szabad királyi városi környezetben. A törvényi változásoknak köszönhetően már zsidók is alapíthattak hazánkban gyárat és üzemet. Az 1867-es emancipáció pedig a zsidó kereskedőkre és iparosokra nézve is megkönnyítette a beilleszkedést a letelepedést és a szabadabb üzletvitelt. Forrás: 2021/2 Török Róbert, Honismeret, A Honismereti szövetség folyóirata, XLIX. Évfolyam. Cikk folytatása hamarosan… Unicum Ház 1095 Budapest, Dandár u. 1 Tovább a helyhez