A későbbi konkurens jelentősebb likőr és szesziparban érdekelt vállalkozások is ekkor illetve a következő évtizedekben alakultak. Az első nagyobbat a Braun Testvérek Likőrgyárát 1839-ben alapították, amely szempontunkból azért érdekes, mert 1901-ben létrehozott St. Hubertus keserűlikőr termékét ma már a Zwack cég forgalmazza. 1852-ben jött létre a Grauer Miksa által alapított szesz-, ecet és likőrgyár. Szintén ekkoriban az 1850-es években alakult a korábban dohányüzlettel foglalkozó és profilt váltó Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr és rumgyár. A Schödel Ferenc által 1853-ban alapított szeszgyárát Krausz család vette meg és 1869-től Krausz-Moskovits rt. néven váltak sikeressé több üzletágat (szesz, ecet, likőr, konyak, pálinka) is üzemeltetve. Szintén kiemelhető az óbudai Leipziger Vilmos által 1867-ben megalakított Óbudai Szeszégető és Finomító Rt. azaz szesz és ecetgyár, amelyet ma már BUSZESZ rt. néven ismerünk. De térjünk vissza Zwack Józsefhez. Sajnos életrajzának korai szakasza kevéssé ismert, nem ismerjük iskoláit és azt sem, honnan sajátította el szeszipari ismereteit. Mindenesetre ismerjük , hogy szakmájának kiváló szakértője volt. Tudjuk, hogy „példás pontossággal dolgozott reggeltől estig az íróasztalánál az Öreg, akit a szakma generális elnevezéssel illetett. Munkakedve és bámulatos emlékezőtehetsége még 93 éves korában sem hagyta el. Saját kezűleg írt alá akár 400 levelet és például a 246-ik intőlevélnél észrevette, hogy a megintett fél már két nap előtt fizetett.” Zwack József 1848. március 26-án, Pesten vette feleségül Sattler Máriát (1823 – 1893. július 20.) Sattler Salamon és Teréz lányát, akitől a gyermekei a cég későbbi utódai születtek. 1852 és 1855 között négy gyermeke született: Hermina, Róza, Ödön és Lajos. Utóbbi lett a Zwack cég későbbi (harmadik) üzlettársa. 1852-ben gyáripari működési engedélyt kapott. Pesti polgárjogot 1860-ban kapott Zwack József. 1861-ben a Hajós utcában lakik a pesti címtár szerint. A kis üzem számára azonban a Marokkói ház helyiségei szűkösnek bizonyultak ezért 1850 körül a terézvárosi Két Szerecsen utca (mai Paulay Ede utca) 4 és 5. szám alá költözött és itt tovább terjeszkedett, az üzlet mellett a pincét is kibérelte. Majd, amikor ezt is kinőtték a szomszédos házat úgynevezett „tolludvart” is használta üzletének. A család is itt lakott egészen az Andrássy út kiépítéséig. Az 1882-től a belvárosban a Fürdő utca 4. szám alatt fióküzletet is működtettek. Zwack József üzletébe 1866-tól betársult testvére Zwack Miksa (korabeli elnevezéssel Max) (1837. december 18 – 1920. február 6.) A cég neve később is ez volt Zwack József és Társai. A vállalkozás a terézvárosi helyet is kinőtte és 1885 körül az Üllői út 19. szám alá költözött, amelyről számlák alapján képi ábrázolásunk is van. Az egyszintes nagy udvaros desztillálóval és raktári kapacitással is rendelkező vállalkozás, telephely tovább fejlődött. (A korabeli leírás szerint itt helyezkedett el a szesz-, rum és likőrgyár, a lepárló, a gépház és tisztítóműhelyek.) Mindemellett megtartották a Két Szerecsen utcai telephelyeket is. A vállalkozás egyre sikeresebb lett. Sorra hozta el a hazai és külföldi ipari vásárok díjait likőrkülönlegességeivel. A cég jelesen szerepelt az 1873-as bécsi Világkiállításon, az Országos Iparegyesület Díszérmét 1876-ban szerezte meg a cég. Sikerrel (arany és bronz érmet szerezve) megjelentek az 1879-es Székesfehérvári Országos Kiállításon, valamint az 1879-es és az 1882-es Trieszti nemzetközi ipari vásáron. Az igazi sikert az 1885-ös fővárosi Országos Általános Kiállítás hozta meg, ahol Zwack József már, mint zsűri tag is szerepelt. Ekkoriban a 22 munkást foglalkoztató gyár már 20-30 ezer forint értékű exportárut termelt és forgalmazott. 1887-ben egy üzemi baleset is történt, ahol a tulajdonosok illetve a családtagok is megsérültek: „A desztilláló helyiségben kakaó likőrt akartak előállítani. A műhely közepén elhelyezett kazánban vízbe téve két nagy rézüveg állott, az egyik cognakkal, a másik spirituszszal megtöltve. A kazánt alulról melegítették, hogy a szesz és cognak párolgásba jöjjön. A hatalmas fűtés következtében a párolgás csakhamar oly mértékben állott be, hogy az illető gőz betöltötte az egész helyiséget. Mind erről azonban a gyárban nem tudtak s valamennyi helyiségben nyugodtan dolgoztak, mikor egyszerre ágyúdörejhez hasonló robbanás hallatszott, s a másik percben lángnyelvek törtek elő a desztilláló műhelyből. A cég egyik tagja Zwack Lajos rögtön odasietett, hogy megnézze, micsoda szerencsétlenség történt, de vesztére, mert az égő szesz és cognak gőz kezét, karját, arcát összeégette. A munkások nyomban vizet fecskendeztek be, valamint a gyorsan elősietett tűzoltók is s a tűz eloltása után behatolhattak a műhelybe. Itt az egyik sarokban egy teljesen összepörkölt alak jajgatott, aki nem volt más, mint Zwack Károly pincemester. A szerencsétlent a mentőtársulat szállította be az Üllői- úti új közkórházba, hol külön szobában helyezték el.” A korabeli ipari üzemekben gyakorta előfordultak hasonló esetek, ezért szerencsés a cég, hogy a nehézségek ellenére, mind technológiailag fejlesztette telephelyeit és ha kinőtte azokat bővítette gyártelephelyét. Forrás: 2021/2 Török Róbert, Honismeret, A Honismereti szövetség folyóirata, XLIX. Évfolyam. Cikk folytatása hamarosan… Unicum Ház 1095 Budapest, Dandár u. 1 Tovább a helyhez