A Kőszegi-hegység lábánál fekvő város belső részének északnyugati sarkában áll a hatalmas későgótikus tornyairól és jellegzetes színéről híres masszív Jurisics-vár. Eredetileg egy cölöpvár volt, ennek csak maradványaira bukkantak rá. Az alsóvár legrégebbi része a 13. században épült, gótikus stílusban. Később folyamatosan bővítették, lerombolták, újraépítették. A bővítések során reneszánsz és barokk elemekkel is bővült, idővel már inkább várkastélyként szolgált. Kétszigetes jellegű: az elővárból és a belső várból áll, ezeket korábban vizesárok vette körül. Az elővár épületeit gazdasági célokra fejlesztették ki, itt foglalt helyet az istálló, a kocsiszín, valamint itt állt őrt az őrség. Eredetileg az udvarából egy csapóhíd vezetett át a vizesárok felett a belső várba, később ezt lebontották, helyére pedig téglahíd került. 1327-ben a Kőszegi család tulajdonában lévő várat Károly Róbert uralkodásakor elkobozta, ekkor erősítették meg a városfalakat, építettek erős tornyokat és vették körbe a várat vizesárokkal, melyet a Gyöngyös-patak vize táplált. A vár ezután a Garai családé lett, 1445-ben a Habsburgokhoz került, akiktől Hunyadi Mátyás vette vissza egy kis időre, majd ismét a Habsburgok tulajdona volt. 1532-ben került sor a vár legismertebb ostromára, amikor is Szulejmán, a török szultán, Bécs felé vonulva óriási seregével megtámadta a kis magyar sereget. Egy hónapig tartották fel a 60 ezres török csapatot, ezzel időt nyerve Bécsnek, hogy felkészüljön a védekezésre. Jurisics Miklós várkapitányról kapta nevét a vár, hiszen az apró alig 1000 fős magyar sereggel sikerült visszavernie a törököket, majd megállapodni velük. A visszavonulás 11 órakor történt, ennek emlékére hallhatunk Kőszegen harangozást ebben az időpontban is. Károly Róbert bárói rangot és Kőszeg városát adományozta a várkapitánynak hősies tettéért. Fiú utódja híján, nem tudta kire hagyni, így az visszaszállt a királyi kamarára. Ezt az eseményt minden évben felelevenítik a látogatók számára az ostromnapok keretén belül, ahol újra előadják a történéseket a nagy dicsőség emlékére. 1695-ben a vár és az uradalom Esterházy Pál családjának kezébe került, akik 1931-ig birtokolták is. Ezt követően eladták és honvédségi tulajdonba került 1955-ig. Különleges látnivaló a belső várnál az Esterházy oltár. Esterházy Miklós József állíttatta 1771-ben. Többszörösen renoválták, napjainkban már teljes pompájában megcsodálható. Érdekesség, hogy megtalálható itt a „Szőlő Jövésnek Könyve” digitális változata. Ez egyfajta jegyzetfüzet, mely 1740-től mutatja be a település évenkénti időjárását, szőlőtermelését rajzokkal együtt. A város borászatának jelentős múltja hosszan visszanyúl a történelemben. A vár különféle tematikájú termekkel rendelkezik, melyeknek különlegessége, hogy a látogatók saját bőrükön tapasztalhatják meg a középkori hangulatot, az akkori eszközöket, ruhákat és berendezési tárgyakat testközelből látva és kipróbálva. Az étkezőhelyiség az akkori szokásokat mutatja be, a díszlet korhű ábrázolása visszarepít a 12-16. századi hangulatba. Akad olyan terem is, ahol a korabeli fegyverekkel ismerkedhetünk meg, másolatukat kézbe is vehetjük Pajzsok, lándzsák, muskéták a kézbe és már fel is tudjuk idézni mit érzett Jurisics Miklós és serege, amikor a magasba emelték fegyvereiket a törökök visszaverése után. Molnár Eszter Forrás: azutazó.hu