A HONFOGLALÓ ELIT KINCSEI A szigorú szabályok szerint tagolódott honfoglaló magyar társadalomban mindenki csak az őt megillető eszközökkel fejezhette ki méltóságát, mutathatta ki a törzsi-nemzetségi hierarchiában elfoglalt helyét. A fejedelmek, főemberek katonai kíséretében megjelenő 10. századi magyar férfiak a rangjukat elsősorban a nemesfém veretekkel díszített fegyverövvel és az arra felfüggesztett díszes fegyverekkel és használati eszközökkel tudták jelezni. A magyar férfiak a kisebb méretű mindennapos használati eszközeiket (legfőképp a kor tűzgyújtókészletét, azaz tűzcsiholó acélt és kovaköveket) az övük jobb oldalára csatolt, jellemzően bőr tarsolyban tartották. Ennek fedőlapját a 900-as évek környékén egyes esetekben bronz- vagy aranyozott ezüstveretekkel, illetve összefüggő lemezzel (tarsolylemezzel) díszítették. A tarsolydíszek (lemezek és veretek) tehát jellegzetes, jellemzően 10. századi magyar rangjelző tárgyak, egyes vélemények szerint a fejedelmi család szolgálatában álló előkelők kitüntető hatalmi jelvényei voltak. Ők lehettek a magyar nagyfejedelmek katonai kíséretének, s így a kalandozó hadjáratoknak a vezetői vagy magas rangú résztvevői. A múzeumokba eddig valaha bekerült ilyen leletek száma igen csekély, a most előkerült darabbal együtt is mindössze csak 27 tarsolylemezt és 13 veretes tarsolyt ismerünk. Többségük a Felső-Tisza-vidékről, néhány pedig a Dunántúl peremvidékéről és a Felvidékről került elő, de országrésznyi területeken (Erdély, Dél-Magyarország) még soha nem bukkantak fel. A tarsolylemezek egyes vélemények szerint a fejedelmi család szolgálatában álló előkelők kitüntető hatalmi jelvényei voltak. A növényi mintával díszített példányok a 10. századi magyar ötvösművészet kiemelkedő darabjai, de ismerünk teljesen díszítetlen felületűeket is, utóbbiak közé tartozik a pátyi lelet. Feltehetőleg nem a tarsolylemez díszítettségének a művészi színvonala volt önmagában rangjelző szerepű, hanem az a tény, hogy valakinek egyáltalán joga volt e tárgyat viselnie. A tarsolylemezek hajdani tulajdonosai egyéb méltóságjelvényeik (aranyozott ezüst veretes övek, szablyák, íjtartó tegezek és lószerszámdíszek) alapján is magas rangú férfiak voltak. Azon előkelők sorába tartozhattak, akik a 10. század első felében uralkodott magyar nagyfejedelmek katonai kíséretének s a kalandozó hadjáratoknak a vezetői vagy magas rangú résztvevői lehettek. Hasonlóan magas rangot jelezhettek a veretekkel díszített bőrtarsolyok is. A pátyi lelet szenzációsnak számít abból a szempontból, hogy az áttört vereteket nem ékkövekkel vagy üvegbetéttel díszítették, hanem a rózsabogár kitinpáncéljával. A tarsolylemezek, veretes tarsolyok használata a 10. század utolsó harmadáig mutatható ki. A nyugati államok, ill. Bizánc elleni hadjáratok lezárultával (955, ill. 970) feltehetőleg gyengült a törzsi-nemzetségi arisztokrácia hatalma is. A történeti források és a régészeti leletek arra utalnak, hogy a magyar nagyfejedelmek a 10. sz. utolsó harmadában kemény kézzel erősítették központi hatalmukat, ami egyrészt a népesség nagyarányú belső áttelepítésével járt, másrészt pedig új típusú katonai kíséretet szerveztek maguk köré. Ennek tagjait igyekeztek nyugati típusú fegyverekkel felszerelni, a korábbi méltóságjelvények pedig elveszítették szerepüket, az új kíséret már nem használta azokat. A hajdani színpompás keleti viselet és művészet lassan elenyészett, emlékét csak a megelőző évtizedekben földbe került pompás ötvöstárgyak őrzik. Ezek sorába tartoznak annak legnagyszerűbb darabjai, a tarsolylemezek és a veretekkel díszített tarsolyok is. Jegyvásárlás: Jegymester.hu További információk: https://mnm.hu/hu/