Termesztése a XIX. század elején kezdődött, erre az időszakra már jól ismerték jótékony hatását a húsételek ízesítőjeként, tudták, hogy segíti az emésztést és jótékonyan hat bizonyos reumatikus és lázzal járó betegségekre. Szeged környékén feltehetőleg a szeged-alsóvárosi ferencesek kezdték el termeszteni a paprikát, majd innen terjedt el a környékbeli tanyavilágban.

Szeged környéke, a Tisza folyó völgye, különösen alkalmas a paprika termesztésére: a magas napsütéses órák száma, a talajadottságok, a szegediek termesztési tapasztalatai és kísérletező kedve mind hozzájárultak a paprika sikeréhez, formálták a szegedi paprika színét, ízét, aromáját. A XIX. század végére a paprika – tört, zúzott, őrölt, egész formában – Szeged vezető kereskedelmi árujává nőtte ki magát. Az 1940-es évekig a magyar paprika természetes módon erős volt. Az édes, félédes őrleményekhez az alapanyagból a csípős részeket el kell távolítani.

Ez a folyamat volt a paprikahasítás: a paprika csumáját levágták, a termést felhasították, kifordították az ereket kézzel kikaparták. A két világháború között több mint tízezer ember foglakozott paprikahasítással, 20 paprikamalom működött, egyenként legalább 15-20 fő alkalmazottal.

Legalább tízezer termelő termelte a paprikát és számtalan kereskedő dolgozott azon, hogy a szegedi paprika messzi földre eljusson. Nem volt más iparág Szegeden, ami ennyi embert foglalkoztatott volna.

Forrás: hungarikum.hu

1/4

×