A tárogató a magyar történelem kísérője a honfoglalástól napjainkig. Az évszázadok során a hangszer felépítése, hangja, hangszíne kisebb nagyobb változásokon ment át. A tárogató a török hódoltság idején, a 16. században különösen  közkedvelt lett. Szívesen mulattak rá a végvári katonák, de felhangzott hangja a különböző főúri udvarokban és lakodalmakban is. A tárogató megbecsült hangszer volt a Rákóczi szabadságharc idején. Éles hangja parancsokat közvetített a katonák számára, máskor pedig tábori énekek, táncok elengedhetetlen kísérő hangszere volt.

 A tárogató mai formáját a 19. sz. végén Budapesten a Schunda és Stowasser hangszergyárakban nyerte el. A történeti tárogatókhoz képest a hangszer testét megnagyobbították, klarinétszerű fúvókával szólaltatták meg és az évek során egyre több billentyűvel szerelték fel. A tárogató a klasszikus hangszerek rangjára emelkedett. A tárogatót magyar hangszerként tartják számon az egész világon. Történelmi zenét, népzenét, klasszikus és jazz zenét egyaránt játszanak rajta.

A Rákóczi Tárogató Egyesület fogja össze a Magyarországon és a külföldön élő tárogatósokat. Az egyesület szervezésében évente országos tárogatós találkozót, öt évente pedig tárogatós világtalálkozót tartanak. Az egyesület Vaján, a Vay Kastélyban működik.

Forrás: hungarikum.hu

1/5

×