A szüret évszázadok óta a magyar vidék egyik legfontosabb eseménye, amely nemcsak a mezőgazdasági munkát, hanem a közösségi életet is meghatározta. A szüret hagyományai mélyen gyökereznek a magyar kultúrában, és gazdag örökséget képviselnek. Különböző bortermelő vidékeken különböző időpontokban kezdődik a szüret. Egyes helyeken, tájegységeken hagyomány szerint konkrét napokhoz, például Szent Mihály napjához (szeptember 29.) vagy Simon-Júdás naphoz (október 28.) kötik a szüreti időszak kezdetét, amely akár november végéig is eltarthat. A szüret hagyománya nemcsak a munkáról szólt. A betakarítás időszaka mindig is ünnep volt, amikor a közösség együtt dolgozott, majd együtt ünnepelt. A szüret végeztével rendezett mulatságok és bálok a közösségi élet fontos eseményei voltak, ahol a fiatalok és idősek egyaránt részt vettek. A hagyományok szerint a nők szedték a szőlőt egy kacor nevű szőlővágó eszköz segítségével, a férfiak pedig puttonyba gyűjtötték a termést, miközben vidám énekeket énekeltek. Az összegyűjtött szőlőt aztán a szüretelőhelyre vitték, ahol megkezdődött a szőlő levének kipréselése hatalmas szedő vagy taposó kádakban. Eközben hatalmas üstökben készült a szüreti lakoma: marhagulyást vagy birkapörköltet főztek, előtte pedig húslevest szolgáltak fel. A szüreti mulatságok és bálok a szüret legvidámabb eseményei voltak. Az emberek összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljék az elvégzett munkát és a termés bőségét. A nap dolgosabbik fele után a legtöbb helyen szőlőkoszorút fontak, amelyet a munka végeztével elinduló felvonuláson hordoztak körbe, az esti mulatság alatt pedig az úgynevezett csőszjáték kellékeként használták. A játékhoz csőszöket és tolvajokat neveztek ki. Az előbbiek feladata a koszorúra aggatott szőlő őrzése volt, a tolajoknak pedig őket kicselezve kellett minél többet lopniuk a koszorúról. Ha egy tolvajt tetten értek, zálogot kellett adnia, amit mókás feladatok teljesítésével válthatott ki. A menet természetesen elkanyarodott a földesúr vagy gazda portája felé is, ahol a dolgos tömeg delegáltjai verseket mondtak, dalokat énekeltek a gazda jószívűségéről vagy éppen fukarságáról. A gazda és a termés méltatása után meg is ajándékozták a földesurat a frissen szüretelt termésből. A mulatság helyszínéül is gyakran az ő portája szolgált. Nem hiányozhatott a felvonulásból a rómaiak bor és mámor istenét, Bacchust megidéző, hordóra ültetett piros ruhás férfibábu, baksus figurája sem. A szüreti ünnepek alatt természetesen a bor is fontos szerepet kap. Az újbor, amelyet a frissen szedett szőlőből készítenek, a szüreti mulatságok egyik fő itala. Az újbor kóstolása és értékelése hagyományosan a szüret egyik csúcspontja. Ma a szüret nemcsak a vidéki közösségek, hanem a városi emberek számára is különleges esemény. Sok városlakó utazik vidékre, hogy részt vegyen a szüreti munkákban és mulatságokban. A borászatok és szőlőültetvények számos szüreti programot kínálnak a látogatóknak, lehetőséget adva arra, hogy betekintést nyerjenek a szőlőtermesztés és borkészítés folyamatába. A szüret hagyománya továbbra is élő és virágzó része a magyar kultúrának, amely összeköti a múltat a jelennel. Az évszázadok során kialakult szokások és ünnepek megőrzése és továbbadása biztosítja, hogy ez a különleges időszak továbbra is fontos szerepet játsszon a közösségi életben és a magyar identitás megőrzésében.