A Gerecse-hegység szívében, a Tatabánya fölé magasodó Kő-hegy oldalában húzódik az ország egyik legismertebb és leglátványosabb barlangja: a Szelim-barlang. Hatalmas, kerek felszakadásai szinte egyetlen nagy természetes kilátóként nyílnak a Tatai-medencére, miközben a Turul-emlékmű és a barlang ikonikus látképe mára elválaszthatatlanul összefonódott. Miközben egy barlangmászáshoz igencsak szakszerűen kell öltözni, külön öröm, hogy a Szelim-barlang utcai ruhában, különösebb felszerelés nélkül bejárható, így akár egy gyors kirándulásként is könnyen felvehető a bakancslistára. A barlanghoz vezető út szinte végig kényelmes és jól jelzett, így kezdőknek és családoknak is ideális program. Tatabánya felől a piros jelzés vezet fel a hosszú lépcsősoron, de sokan választják a könnyebb, autós megközelítést. Az 1-es főútról kiágazó Panoráma út egészen a Turul szobor melletti parkolóig visz. Innen néhány perces, könnyű séta vezet a piros jelzésen, majd a piros barlangjelzést követve a Szelim-barlanghoz. A barlang belső világa A turistaút először a barlang hatalmas mennyezeti felszakadásai alatt vezet el, amelyek már messziről sejtetik az üreg elképesztő méreteit. A keskeny bejárathoz vezető lépcsőkön felérve azonban igazi meglepetés vár ránk: az alig ajtónyi nyíláson bebújva egy 45 méter hosszú, 18 méter magas csarnok tárul fel, amelyből két hatalmas „ablak” nyílik a sziklákon át a külvilágra. A padlószinten további három bejárat engedi be a fényt – naplemente idején különösen látványos, ahogy a nyugati ablakokon aranyszínűen kúszik be a fény, megvilágítva a triász időszaki dachsteini mészkő lenyűgöző rétegeit. A falakon jól látszik a kőzet változatos, hol vastagabb, hol vékonyabb padosodása, amely mozgalmas formakincset ad a barlangnak. A központi felszakadás környékén különösen látványosak a természet által „kifaragott” rétegek. A belső rész viszont omladékosabb, így itt érdemes óvatosabban lépkedni. Történetek, rétegek, legendák Bár a Szelim-barlang természetes menedékként ideális lett volna őseink számára, a régészeti kutatások sokáig elkerülték. Csak az 1930-as években kezdődtek feltárások, több mint 12 méternyi üledékréteget vizsgálva át. A legmélyebb rétegek 70–80 ezer évre visszanyúló neandervölgyi jelenlétet mutatnak: kő- és kovaeszközök, valamint mamut, ősbölény és óriásszarvas csontmaradványai kerültek elő. A későbbi rétegekben több őskori kultúra nyomait is megtalálták, míg a legfiatalabb kitöltésből középkori eszközök és feltűnően sok emberi csont került elő. Ez utóbbi táplálhatta a legismertebb mondát, amely szerint a török időkben hét környékbeli falu lakói menekültek ide. A történet szerint a barlang bejáratán áttörni nem tudó törökök a mennyezetet bontották meg, és füsttel fojtották meg a bent rejtőzőket. Bár a legenda a török korhoz köti az eseményt, a régészet inkább a tatárjárás idejére datálja a maradványokat. 1/4 ×