Az Ormánság csendes falvai között akad egy hely, ahol a múlt nem vitrinek mögött él, hanem közösségi élménnyé válik. Az Eperfa Tájház története Szaporca szívében nem intézményi döntésekkel, hanem összefogással kezdődött – és éppen ettől vált igazán hitelessé. A Kossuth Lajos utca 56. szám alatti parasztház 2012-ben került a falu látóterébe, amikor tulajdonosa azzal a feltétellel ajánlotta fel hasznosításra az önkormányzatnak, hogy az épületet meg kell őrizni. A költségvetés szűkös volt, a döntés mégis megszületett: a faluközösség társadalmi munkában tájházzá alakítja az egykori lakóházat. A ház kívül-belül újra meszelést kapott, az egykor szabadkéményes konyha tűzhelyét újjáépítették, a füst elvezetésére szolgáló nyílást ismét megnyitották. A modern kerítés helyét vesszőfonatos kerítés vette át, az udvaron álló ólat felújították – minden részlet a hely szelleméhez igazodva született újjá. A belső terek berendezése sem katalógusból érkezett: helyi gyűjtésből, az Ormánságra jellemző bútorokkal és használati tárgyakkal rendezték be a szobákat. A hátsó helyiség különleges kincset rejt: egy Szaporcán élt szövőnő munkáiból látható válogatás, amely nemcsak mesterséget, hanem életformát is bemutat. Az Eperfa Tájház nem egy „kész” projekt, hanem folyamatosan alakuló közösségi tér. A tájházat létrehozó közösség több ezer társadalmi munkaórát tett bele a megvalósításba, és a történet itt nem ért véget: már 2015-ben egy korabeli kovácsműhely kialakításán dolgoztak, újabb réteget adva a hely élő örökségéhez. Az eseménynaptár és a látogatói visszajelzések is azt mutatják, hogy a tájház mára valódi találkozási ponttá vált. Nemcsak megmutatja, milyen volt az ormánsági paraszti élet, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a látogató lelassuljon, megérkezzen, és kapcsolatba kerüljön egy közösség történetével. 1/3 ×