2024-ben február 8-13 között kerül sor az ikonikus Mohácsi Busójárásra, ami garantáltan életre szóló élményt ígér annak, aki felkeresi a színes, hangos népi forgatagot. Miközben a busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik, emellett a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival is rokonságot mutat. Miközben az egyes népek kultúrája és az éghajlat is meghatározza a különböző karneválok látványvilágát, a lényeg közös: mindegyik csodás esemény feledhetetlen pillanatokat kínál a látogatóknak. A mohácsi sokacok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. A hagyomány eredete kapcsán a törökűzés legendája is előkerül, mondván, hogy a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok, megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal a Dunán átkelve, zavarták ki a törököket Mohácsról. A szakemberek szerint azonban a legenda valóban csak legenda, mert a város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, miközben a sokacság nagy arányú betelepítése csak ezután legalább tíz évvel kezdődött meg. Így aztán a balkáni eredetű sokácok nagy valószínűséggel hazájukból hozták azt a szokást, ami mára Mohács nemzetközi hírű látványossságává nemesedett. És hogy mi teszi busóvá a busót: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc. Emellett a busó öltözet egykoron sem különbözött a maitól: a busók akkor is szőrével kifordított rövid bundát, szalmával kitömött gatyát viseltek, amire színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak és a lábukon bocskort viseltek. A méretes bundát öv, vagy marhakötél fogta össze a derekukon, amire a marhakolompot akasztották, miközben a busók az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották a kezükben. A busók kísérői pedig azok a jankelék, akiknek az dolguk, hogy az utca népét, főként a gyerekeket távol tartsák a busóktól. De miközben egykoron hamuval és liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal riogatják a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, valamint a karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson. Miként globalizálódó és turisztikai attrakció központú világunkban a Busójárás is sokat veszített az eredeti hagyományokból, ez a látványos kavalkád ma is a világ minden tájáról okkal vonzza az érdeklődőket. A hagyományokhoz híven, a busójárás ma is a régi népszokás központjában, a Kóló térről indul, ahol a beöltözött busók, jankelék, maskarák gyülekeznek és találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtös, a teknős és más busó csoportokkal. Ezt követően a régi elöltöltős busóágyú dörejére a főutcán át vonulnak be Mohács főterére, ahol kezdetét veszi a vidám farsangolás, miközben a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Amikör pedig a szürkület elérkezik, visszatérnek a főtérre, hogy a meggyújtott óriási máglya körül táncoljanak, dévajkodnak a közönséggel együtt, amivel véget is ér a Farsangvasárnap. Ami azonban nem jelenti a farsangolás végét, a tavasz eljövetelének köszöntését. 1/2 ×