Ha van hely Magyarországon, ahol valóban a természet az úr, akkor az a Hortobágy-halastavi tanösvény. A Hortobágyi Nemzeti Park egyik legkülönlegesebb látványossága nemcsak a madármegfigyelők kedvence, hanem minden természetjáró számára felejthetetlen élményt kínál. A közel kétezer hektáros halastórendszer Közép-Európa egyik legfontosabb vízimadár-élőhelye, ahol az elmúlt évtizedekben több mint 300 madárfajt figyeltek meg.

A 14 állomásból álló tanösvény a Halászbárka Halastavi Fogadóközponttól indul, és a halastavakat kettészelő főgáton vezet végig. Már néhány perc séta után a látogatók a hortobágyi madárvilág kellős közepén találják magukat. A legrövidebb útvonal oda-vissza körülbelül tíz kilométeres, de a tavak között többféle túraútvonal is választható, így mindenki saját tempójához igazíthatja a kirándulást. A földutak állapotától függően a tanösvény gyalogosan vagy kerékpárral is bejárható, kerékpár pedig a fogadóközpontban bérelhető.

A Hortobágy-halastavak története több mint egy évszázadra nyúlik vissza. Az első tavakat 1916-ban kezdték kialakítani a Csúnyaföld nevű szikes-mocsaras területen, hogy a folyószabályozások után hasznosítsák a mezőgazdaságra kevésbé alkalmas földeket. A tóegység később fokozatosan bővült, végleges formáját az 1970-es évek elején nyerte el. Napjainkban természetkímélő, extenzív halgazdálkodás folyik itt, amely kiváló életfeltételeket biztosít a vízimadarak számára.

A terület igazi különlegessége a rendkívül gazdag madárvilág. A tavakon rendszeresen költ a kis kárókatona, a kanalasgém, a batla, a nagy és kis kócsag, a selyemgém, valamint számos más gémfaj és a nyári lúd. Közép-Európa legnagyobb kanalasgém-telepe is itt található, de a halastavak a világszerte veszélyeztetett kis lilik egyik legfontosabb európai átvonulóhelyének is számítanak.

Ősszel egészen különleges természeti látványosság várja az ide érkezőket. A Hortobágy az európai daruvonulás legfontosabb szárazföldi pihenőhelye, amikor esténként tízezrével érkeznek a madarak a tavakra éjszakázni. A 470 hektáros Kondás-tó, amely a Hortobágy második legnagyobb halastava, Európa-szerte ismert darupihenőhely: az őszi vonulás idején akár 30–50 ezer daru is itt töltheti az éjszakát. Nem véletlen, hogy ilyenkor a nemzeti park hajnali és esti szakvezetéses túrákat is szervez.

A tanösvény mentén számos madármegfigyelő torony és betekintő segíti a természet megfigyelését. A Kondás-tónál található a legmagasabb kilátótorony, ahonnan tiszta időben akár rétisasokat is megpillanthatunk. A torony mellett egy mintegy 500 méter hosszú pallósor vezet be a nádas világába, ahol három betekintőből figyelhetjük meg a sirálysziget nyüzsgő életét anélkül, hogy megzavarnánk az ott élő madarakat.

A kirándulás során nemcsak madarakkal találkozhatunk. A Bivalyos-tónál házibivalyok pihennek a vízzel borított legelőkön, az Öreg-tavakat pedig nyár végén gyakran a sárga virágú, védett tündérfátyol borítja. A mocsári növényzetben olyan ritkaságok élnek, mint a sulyom, a négylevelű mételyfű vagy a Tisza-parti margitvirág, míg a vízpartokon gyakran feltűnik a mocsári teknős, a vízisikló és a vidra is.

A tanösvény egyik kevésbé ismert érdekessége a Hortobágyi Vonuláskutató Állomás, ahol elsősorban tavasszal és ősszel tudományos célú madárgyűrűzés zajlik. A látogatók egyes időpontokban madárgyűrűzési bemutatókon is részt vehetnek, amelyek különleges bepillantást engednek a természetvédelmi kutatások világába.

A kirándulást a Digitális Vándor mobilalkalmazás is színesíti, amely kilenc állomáson keresztül ismerteti meg a látogatókat a halastavak élővilágával és természeti értékeivel.

A tanösvény nemzeti parki belépőkártyával látogatható. Autóval a 33-as főút 67-es kilométerénél található leágazástól érhető el a Halászbárka Fogadóközpont, vasúttal pedig a Debrecen–Füzesabony vonalon, a Hortobágy-Halastó megállótól néhány perc sétával közelíthető meg.

Mivel a korábbi évek egyik népszerű látványossága, a Hortobágy-halastavi kisvasút 2026-ban pályasüllyedés miatt nem közlekedik, ezért érdemes gyalogos vagy kerékpáros bejárással tervezni a kirándulást.

1/3

×