A török hódoltság visszahúzódását követően Harruckern János György felső-ausztriai iparos családból származó katonatiszt III. Károly magyar királytól szolgálatai fejében kapta a majd’ egész Békés vármegyére kiterjedő területet. A csaknem elnéptelenedett megyét ő telepítette újra magyar, német, szlovák és román telepesekkel. A gyulai kastély barokk tömbjét fia, Harruckern Ferenc alakította ki, akinek unokája, Wenckheim Ferenc párját ritkító nemesi rezidenciává bővítette az épületet, mellé lovardát emelt, parkjába és télikertjébe egzotikus növényeket ültetett.

A kastély Wenckheim Stefánia Mária grófnő és gróf Almásy Kálmán házassága révén került az Almásy család birtokába. Az utolsó Almásy-örökös, Alajos 1945 novemberében öngyilkos lett, öccse, Kálmán a világháború kitörésekor Angliában maradt. A II. világháború után a kastélyt államosították, az épületben szakmunkásképző iskolát, ápolónőképző szakiskolát és kollégiumot, majd csecsemőotthont helyeztek el. Az 1960-as években a kastélypark nagyobb részén termálfürdőt alakítottak ki. A kastélyt az 1990-es években fokozatosan kiürítették.

Az épületben három alkalommal járt uralkodó; 1807-ben I. Ferenc és lánya, Mária Ludovika (Napóleon francia császár későbbi felesége), 1857-ben Ferenc József császár feleségével, Erzsébettel, majd 1876-ban ugyanő egy hadgyakorlat alkalmával járt a gyulai kastélyban.

1849. augusztus 23-án a 13 aradi tábornok közül tízen ebben az épületben tették le oldalfegyverüket, s indultak el utolsó útjukra az aradi vesztőhely felé.

Ez az első magyarországi kastély, amelyben már 1746-ban színdarabot mutattak be. Himnuszunk zeneszerzőjének nagyapja kulturális udvarmesterként élt a falai között – s maga Erkel Ferenc is gyakran megfordult itt. Munkácsy Mihály a gyulai kastélyban kezdett ismerkedni a festészettel Szamossy Elek keze alatt.