1696-ban a pócsi fatemplomban az Istenszülő-ikon könnyezett.

Ezt az ikont Bécsbe szállították, Pócsra pedig a képről készített másolat került, mely még kétszer mutatta meg könnyeit: 1715-ben és 1905-ben.

Az 1715-ös könnyezés után a település neve Máriapócsra változott, és Mária-kegyhelynek nyilvánította Erdődy Gábor Antal egri püspök. A zarándokok növekvő száma miatt 1731-ben Bizánczy Gennadius György munkácsi püspök kőtemplom építését kezdeményezte, melyet 1756-ban, Olsavszky Mihály Mánuel püspök idején szenteltek fel Szent Mihály tiszteletére. 1749 és 1751 között monostor épült a bazilita atyák – mint a Mária-kegykép őrzői – részére. A továbbiakban, 1950-ig a Nagy Szent Bazil Rend megbízásából és felügyelete mellett történt minden építési és felújítási munka a (kegy)templomban, ill. a rendházban.

A 18. századi eredeti falfestés és az ikonosztázion felújítását a 19. század végén Spisák Gyula irányításával végezték, és az ikonosztázion képeit kicserélték. Újabb renoválásra a 20. század közepén került sor, Boksay József és Petrasovszky Manó tervei és munkái által. A neobarokk kegyoltár a pécsi ferences szerzetesek munkája, melyen a kegykép kapott méltó elhelyezést 1945-ben. 2009 és 2010 folyamán a kegytemplom kívülről teljesen megújult, a berendezést teljesen, a falképeket részlegesen restaurálták.

Erdő Péter bíboros 2005-ben nemzeti szentéllyé nyilvánította Máriapócsot. A Hungarikumok Gyűjteményébe 2021-ben került be a „Máriapócs Nemzeti Kegyhely és pócsi búcsúk” címszó alatt.

1/4

×