A szegedi dóm építése és környezetének kialakítása szorosan összefonódik az 1879-es szegedi árvíz utáni újjáépítéssel. Ahogy a helyiek említették, a „Víz” a város 6800 házának döntő többségét elsöpörte, mindössze 265 épület maradt meg az ár elvonulása után.

1880 novemberében Szeged város képviselőtestülete ünnepi fogadalmat tett, mi szerint a város újjáépítésének emlékére monumentális templomot épít.

Az első terveket Schulek Frigyes, a budai Halász­bástya alkotója készítette, aki neoromán stílusú templomot tervezett és a párizsi Sacré Cœur-székesegyházhoz hasonlóan a szegedi dómot is fehér kővel akarta burkolni. Foerk Ernővel azonban módosíttatták a tervet, aki inkább a lombardiai tégla-architektúrához vonzódott.

Az ünnepélyes alapkőletétel 1914 június 21-én történt, de az I. világháború, a forradalmak és az infláció miatt a templom felszentelésére csak 1930 októberében került sor Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter jelenlétében. A templom kezdettől fogva a csanád vármegyei püspökség, 1950-től a Csanádi egyházmegye, majd 1982-től a Szeged-Csanádi Egyházmegye székesegyháza.